„A csatárt a góljai minősítik." Valószínűleg minden futballkedvelő találkozott már ezzel az örök érvényű igazságnak vélt kijelentéssel. Valóban, a kilencesek teljesítményének legfontosabb fokmérője kétségkívül talán az, hogy mérkőzésenként hányszor veszik be az ellenfél kapuját. Manapság azonban, a modern labdarúgásban, már jóval komplexebb feladata van a pályán lévő összes játékosnak. Nincs ez másként a támadók esetében sem, egy mai top center szerepköre is túlmutat azon, hogy társai kiszolgálják a tizenhatoson belül és a kapuba pofozhassa a labdát.

A centerek játékstílusuktól, fizikai adottságaiktól, technikai képességeiktől, valamint csapatuk játékrendszerétől és taktikai felfogásától függően a játék más-más eleméből (védekezés, labdakihozatal, támadásépítés) veszik ki kisebb vagy nagyobb arányban a részüket, nem megfeledkezve természetesen elsődleges feladatukról: a gólszerzésről. Az xfb Analytics-nél feladatkörtől és stílustól függően, az adatok alapján 4 féle támadótípust különböztetünk meg. Ezeket a csatárprofilokat szeretnénk bemutatni négy, a Premier League-ben játszó kilences példáján keresztül.

SCORING STRIKER – ERLING HAALAND

A Scoring Striker típusú csatárokra illik leginkább a cikk elején szereplő tételmondat, Haaland pedig ebben az esetben egyértelműen kiváló minősítést érdemel. 194 cm magas norvég születésű góllövő, aki minden idegszálával a gólszerzésre koncentrál. Az idei PL szezonban 35 mérkőzésen 36 találatot jegyzett, 90 percenkénti 1.08-es gólátlaga pedig önmagáért beszél. Ritkán távolodik el a kaputól, viszonylag kevés érintéssel játszik, kevésbé vesz részt a támadások felépítésében, azok befejezése viszont minden kétséget kizáróan az ő reszortja.

Az alábbi vizualizációkon tökéletesen kirajzolódnak Haaland (és a tipikus Scoring Strikerek) jellemzői: kisebb részt vállal a labdatartásban és a játékfelépítésben, ritkán cipeli a labdát és aránylag keveset cselez. Ellenben jó százalékban nyeri meg a támadó párharcait (a Manchester City kilencese extra fizikummal rendelkezik), de játékának legkiemelkedőbb aspektusa egyértelműen a befejezés.

Támadáskor szinte kivétel nélkül közel a kapuhoz, az ellenfél tizenhatosán belül helyezkedik, várva arra, hogy lecsaphasson. A lenti hőtérképen, amely azt mutatja, hogy az ellenfél térfelén hol találják meg leggyakrabban társai a norvégot, jól kirajzolódik, hogy a pálya mely részén mozog leginkább otthonosan.

Mindezek tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy gólszerzési kísérletei és találatai túlnyomó többségen a büntetőterületen belülről érkeznek. Remek helyezkedésének és ütemérzékének hála, társai pontos centerezései mellett sok lecsorgó és kipattanó labda is megtalálja a kapuhoz közel, ezeket pedig kíméletlenül kihasználja.

A góllövőlistát utcahosszal megnyerő támadó a boxon belüli labdaérintések számában (meccsenként átlagban 5.83) is a liga elitjéhez tartozik. 90 percenként átlagosan majdnem 3.39-szer próbálkozott lövéssel, kísérletei több mint fele kaput is talált. Noha a góljai területi elosztás szempontjából egyhangúnak tűnnek, a bal lábas center fejjel (7-szer) és a gyengébbik lábával (szintén 6-szor) is többször eredményes volt már idén, 7 büntetőt gólra váltott, valamint 8 előkészítés formájában társait is gólszerzéshez segítette.

Noha a védekezésbeli teljesítmény kevésbé hangsúlyos egy Scoring Striker profilú támadó esetében, Haaland becsülettel veszi ki a részét csapata labda nélküli játékából is. A City által gyakran alkalmazott magas presszing esetén kiemelkedő fizikai erejét és gyorsaságát kihasználva nagy intenzitással helyezi nyomás alá az ellenfél belső védőit és kapusát. A jobb oldalt látható ábrán is jól kivehető, hogy ahogy támadásban, úgy védekezésben is az ellenfél tizenhatosa és annak előtere a norvég kilences felségterülete.

A még mindig csupán 22 esztendős gólgép valósággal berobbant első Premier League szezonjában. Elképesztő fizikai képességei mellett játékintelligenciáját is hétről-hétre megcsillogtatta, hihetetlen érzékkel válik le a védőkről, parádés ütemben érkezik a kapu elé és kíméletlenül váltja gólra a helyzeteit. Jelenleg minden kétséget kizáróan ő a liga legveszélyesebb befejező csatára.

CREATIVE FORWARD – HARRY KANE

A négy csatártípus közül a Creative Forward profilú támadók rendelkeznek a legmagasabb játékintelligenciával és a legkiemelkedőbb technikai képességekkel. Gyakran lépnek vissza mélyen a középpályára, ezzel elősegítve csapatuk labdakihozatalait és támadásépítéseit.

A Tottenham ikonja, Harry Kane remek példa erre, személyében egy olyan kilencest csodálhatunk hétről-hétre aki olykor tízesként funkcionál és a befejezések mellett gyakran ő maga hozza helyzetbe társait. Ahogy az alábbi vizualizációkon is látszik, a Spurs támadója csapata labdatartásában is tevékeny részt vállal, sokszor mélyen visszalép a labdáért ezzel egyszerre helyet csinálva a mélységből beinduló szélsőknek vagy támadó középpályásoknak, akiket rendre ő maga szolgál ki (Creating mutató).

A statisztikák is alátámasztják mindezt, az idei Premier League szezonban mind kulcspasszok, mind kiugratások (through passes) tekintetében a liga élmezőnyéhez tartozik, a cikkben vizsgált középcsatárok közül pedig mindkét mutatóban az angol válogatott centere a legjobb. Progresszív passzai több, mint 84%-ban voltak pontosak, ezzel szintén a szűk elithez tartozik ebben a kategóriában is.

Az ilyen profilú támadók legfőbb jellemzője tehát (szemben a Haaland nevével fémjelzett Scoring Strikerekkel), hogy jóval nagyobb területet játszanak be csapatuk támadásépítésekor, mozgásuk nem csupán az ellenfél tizenhatosára és annak előterére korlátozódik, hanem mélységben és szélességben is többször mozognak el, ezzel létszámfölényt kialakítva a középpályán és helyet teremtve a mélységi beindulásoknak.

Az alábbi hőtérkép azt szemlélteti, hogy az ellenfél térfelének mely területein veszi föl Kane a leggyakrabban a labdát. Jól látható, mennyire kötetlenül mozog a Tottenham támadója, a szélességet körülbelül a tizenhatos jelenti számára, míg mélységben egészen a félpályáig lép vissza labdákért.

Az ilyen felezővonalig, vagy akár még mélyebbre történő visszalépések esetén pedig gyakran ő maga játsza föl a labdát a támadóharmadba, így kezdeményezve támadást vagy hozva helyzetbe társait.

De, hogy ismételten visszautaljunk a cikk elején szereplő tételmondatra, befejező csatárról lévén szó, a nap végén az számít igazán, hányszor talált az adott játékos a kapuba. Harry Kane ebben az összevetésben is évek óta a legjobbak között van: idén eddig 30 találat fűződik a nevéhez, főként jobb lábbal (17) és fejjel (11) jelent veszélyt az ellenfelek kapujára.

121 lövése a legtöbb volt az idei szezonban, 90 percenként átlagban háromszor tüzelt, kísérletei 45%-ban találtak kaput. 33-szor próbálkozott lövéssel a tizenhatoson kívülről, ebben a mutatóban ezzel első a centerek között, poszt-riválisai közül csak Darwin Nunez és Ivan Toney közelítik meg.

Amennyiben összevetjük Kane lövéstérképét Erling Haaland kísértleteivel, jól látható, hogy mennyivel több távoli próbálkozása volt a Tottenham támadójának, mint norvég kollégájának.

Az elemzésben bemutatott vizualizációk és adatok alapján Harry Kane-t bátran nevezhetjük a Creative Forward kategóriába tartozó támadók prototípusának. Az idei szezonban összesen csak 3 gólpasszt adott, a tavalyi szezonban viszont 17 gólja mellé 9, két szezonnal ezelőtt pedig 23 találata mellé 14 assziszt társult, ami jól mutatja, hogy az előkészítésekben is fontos szerepet vállal, nem csak a gólgyártásban. Eddigi 320 fellépésén az angol élvonalban 257 gólban vállalt szerepet (213+44), amivel immáron ő a Tottenham történetének legeredményesebb játékosa és jó esélye van megdönteni Alan Shearer sokáig elérhetetlennek hitt 260 gólos PL rekordját is.

(Borítókép fotók: www.premierleague.com)