Ha szimplán csak a végeredményt nézzük, akkor egy hajszál választotta el őket a kieséstől, de ha mélyebbre ásunk és kielemezzük a szezont, akkor elmondható, hogy az adatok alapján egy középcsapat is veszélybe kerülhet a rossz csillagállásoknak köszönhetően.

A lejátszott mérkőzésenkénti helyezéseket vizsgálva az aktuális tabella 15. helyénél nem szerepeltek előkelőbb helyen. A kiesés ellenben csak két időszakban került fenyegető közelségbe: az egyik az edzőváltásnál, a másik pedig az utolsó fordulókban.

Jöjjenek a száraz tények:

• Bielsa 26 mérkőzésen ült a kispadon, ezen 23 pontot szerzett a csapat. Legtöbbször a 4-1-4-1-es formációban küldte pályára csapatát. Ez mérkőzésenként 0.88 pontot jelent
• Marsch jellemzően 4-2-3-1-es taktikai hadrendben 12 mérkőzésen 15 pontot szerzett, ami 1.25-ös mérkőzésenkénti átlag

A várható szerzett (xG, expected goals) és kapott (xGA, expected goal against) gólok 5 mérkőzéses mozgóátlagokat tartalmazó ábrája alapján látszik, hogy mind a támadások, mind a védekezések minőségében rosszul szerepelt a Leeds. A 2021/2022-es szezon közepén látszik egy nagy visszaesés: az ellenfelek sokkal több gólszerzési lehetőséget tudtak kidolgozni. Az edzőváltás ilyen szempontból jókor jött, sikerült megfordítani a trendet: Bielsa 1.98-as xGA átlagát Marsch letornázta 1.47-re. Ez még mindig magas szám, de ha mellé tesszük azt is, hogy az xG 1.42-ről 1.51-re változott az utolsó 12 fordulóban, akkor ha minimálisan is, de átfordult pozitívba az xG-xGA különbség.

Ha ezt az xG és xGA alapján kalkulált xG különbséget állítjuk párhuzamba a mérkőzések végeredményéből adódó gólkülönbséggel, akkor elmondható, hogy a szezon közepe itt is negatív szempontból tűnik ki – sok olyan nagyobb különbségű vereségbe szaladt bele a csapat, ami nem volt várható. Bielsa irányítása alatt 8.63 (!) góllal kapott többet és 7.89 góllal szerzett kevesebbet a csapat mint az várható lett volna. Marsch-nál ugyanezek a számok 1.37-tel több kapott gól és 5.17-tel kevesebb szerzett gól. A számok nem hazudnak, Marsch-sal a védekezés javult, de az egész szezont nézve ez 10-zel több kapott gól és 13-mal kevesebb szerzett gól.

Hogy könnyebben kontextusba tudjuk helyezni ezeket a számokat, nézzük meg, hogy mit jelent ez a Premier League többi csapatához viszonyítva. Az eredmény lesújtó: a legrosszabb helyzetkihasználás (gólok-xG alapján) és a 2. legtöbb kapott gól (79) a bajnokságban.

A helyzetkihasználásnál nem elég csak helyzetbe kerülni, az sem mindegy, hogy milyen minőségű a lövés, ami a kapura tart. Ezt a PSxG (Post-Shot Expected Goals) statisztikai mutató reprezentálja megfelelően: azt veszi figyelembe, hogy mekkora a gólszerzés valószínűsége, miután megtörtént a lövés. Pl. nem mindegy, hogy egy jó helyről elvállalt lövés középre, a kapus kezébe tart vagy a kapu felső sarkába a léc alá. Nos a Burnley és a Brighton után a Leeds játékosainak a legrosszabb minőségűek a lövései.

A várható kapott góloknál az xG-hez hasonlóan itt is érdemes a PSxG mutatót kiértékelni, ami kifejezetten a kapusok teljesítményére utal: hány góltól mentette meg a csapatát a hálóőr vagy éppen fordítva hány gól miatt tehető felelőssé. Elmondható, hogy Meslier sem remekelt a szezon során.

Az egész szezon tükre lehetne Bielsa utolsó mérkőzése a kispadon: Leeds -Tottenham 0-4. Sima vendég győzelem, mondhatjuk. De xG alapján 2.54 1.66 volt a Leeds javára és aki látta a mérkőzést, az meg is tudja erősíteni, hogy legalább 1 pontot megérdemeltek volna.

Szinte az összes (legyen szó akár támadó, akár védekező) statisztikai mutatóban jobb volt a hazai csapat, de ha máskor nem, akkor idén megtanulta a Leeds, hogy a focit gólra játszák. A helyzetkihasználási hatékonyságuk nagyban hozzájárult a gyenge teljesítményükhöz.

Ha megnézzük a hazai Tottenham elleni mérkőzés pass network-jét, akkor rögtön látszik, hogy a leeds i utolsó védelmi vonal szinte a félpályánál helyezkedik el. Ez az egész szezonra, sőt igazából az egész Bielsa érára is jellemző taktikai elem. Sajnos azonban – ahogyan az a február végi mérkőzésen is látszott –ez a magasra tolt csapatszerkezet és pressing bizonyos mérkőzéseken visszaüthet, ami az ellenfeleknek könnyű, nagy arányú győzelmeket jelenthet.

Ezt a taktikát sportszakmai szempontból az úgynevezett PPDA-val (Passes Allowed Per Defensive Action) lehet legjobban jellemezni: azt jelenti, hogy egy védekező csapat a pálya középső és támadó harmadában átlagosan hány passzt enged a labdát birtokló ellenfélnek, amíg meg nem szakítja egy védekező akcióval (legyen az megnyert párharc vagy akár szabálytalanság). Minél kisebb egy PPDA szám, annál magasabb (és intenzívebb) pressing jellemzi az adott csapatot.

A 8.87-es szezon szintű PPDA/90 számot csak a Liverpool (7.93), Manchester City (8.26) és Brighton (8.78) előzi meg. Ha az edzőváltás szempontjából vizsgáljuk a mutatót, akkor látszik, hogy Marsch minimálisan lazított a magas nyomásgyakorláson, de ez abból is adódhatott, hogy eleve mélyebben védekezett a csapat ezeken a mérkőzéseken.

Ki kell még azt is emelni, hogy kimagaslóan a legtöbb védekező párharccal rendelkeztek a csapatok között az elmúlt szezonban. Nem meglepő módon a bajnokság top 10 védekező párharccal rendelkező játékosa közül 4(!) a Leedsből került ki: Firpo (1.), Phillips (3.), Dallas (4.) és Ayling (10.). A teljes mezőnyön belül a legtöbb labdaszerzése pedig Cooper-nek volt (14.82 meccsenként).

Ezzel párhuzamosan negatívumként a legtöbb szabálytalanság (11.33 mérkőzésenként) és a legtöbb sárga lap (98, miközben a legkevesebbet kapó Citynek csak 42) is náluk található.

Vessünk egy pillantást az eredményekre is a PPDA függvényében. Az alábbi ábrán az látható, hogy mérkőzésről mérkőzésre adott PPDA számok mellett hány pontot szerzett a csapat. Látszik, hogy 10 es érték felett szinte borítékolható volt a vereség (az utolsó fordulóban lejátszott, sorsdöntő mérkőzést most tekintsük szabályt erősítő kivételnek). Külön színnel jelöltem a győzelem(zöld), döntetlen(sárga) és vereség (piros) kimeneteleket, hogy ez a mintázat még szembe tűnőbb legyen.

További érdekesség is leolvasható a grafikonról: a végső tabella első 6 helyezettje ellen 0 pontot szereztek. A gólarány is döbbenetes: 12 mérkőzésen 8 rúgott és 47(!) kapott gól.

Fontos még megjegyezni, hogy egy ilyen típusú, agresszív letámadásra épülő taktika rengeteg helyezkedést, futást és mind fizikai, mind mentális állóképességet igényel a csapat játékosaitól. Nem mindegy, hogy a szakmai stáb rendelkezésére áll-e az erre alkalmas játékos keret fordulóról fordulóra, illetve hogyan sikerül szezon közben rotálni, frissen tartani a játékosokat. Elöljáróban annyit, hogy a csapatot sújtó sérüléshullám erősen korlátozta a lehetőségeket, de erre részletesen kitérünk a későbbiekben.

Korábban már említésre került néhány játékos, akik a csapat védekezése szempontjából kulcsszerepet játszottak. Nézzük meg, hogy a támadójátékban kik voltak (vagy lehettek volna) kiemelkedők a szezon során.

A befejezés (gólok) mellett fontos szerepe van az előkészítésnek (gólpasszok) is. A csapaton belüli góllövőlista első helyezettjei: Raphinha (11), Harrison (8), Rodrigo (6) és James (4). Míg a gólok előtti utolsó passzokban James (4) és Raphinha (3) volt kiemelkedő, utánuk viszont többen (számszerűen 5-en) is 2-2 gólpasszt jegyeztek.

Ha ezzel párhuzamosan összeállítjuk az xG és xA (várható gólpasszok, expected assists) ranglistáját, akkor xG alapján Raphinha (10.08), James (6.62), Rodrigo (5.47) és Harrison (4.95) a sorrend. Rögtön szembetűnik, hogy Harrison túlteljesítette, James pedig alulmúlta a saját gólhelyzeteit. A várható gólpasszokat nézve pedig Raphinha (7.49), Harrison (3.64), Rodrigo (3.16) az első 3 játékos. Itt sokkal nagyobb az eltérés a tényleges gólpasszok és az elvártak között, ráadásul negatív irányban. Egyedül James lóg ki ilyen tekintetben a sorból, hiszen 4 gólpasszát 2.30-as xA-ból hozta össze. Igazából az xA számok is megerősítik, hogy megvoltak a megfelelő előkészítések, gólhelyzetek, de nem sikerült gólra váltani azokat.

A fenti ábrán az egy mérkőzésre vetített xG és xA számokat látjuk a keret azon játékosaira vonatkozóan, akik legalább 600 percet töltöttek a pályán – ez a megközelítés olyan szempontból pontosabb képet ad, hogy a játékperc eltérésekből adódó aggregált számok nem torzítják azoknak a teljesítményét az összevetésben, akik esetleg kevesebb lehetőséget kaptak. A gólfelelősök: Bamford, Gelhardt, Raphinha, Roberts, James és Rodrigo. A gólpasszokra pedig Raphinha, Gelhardt, Harrison, Rodrigo és Roberts irányból lehetett számítani.

A korábban megismert játékosok között vannak új nevek: az előző szezon gólgyárosa Bamford, valamint 2 fiatal támadó Gelhardt és Roberts. Bár kevesebb játékperc jutott nekik (pl. Bamford szinte az egész szezonban sérült volt), de minőséget képviseltek. Azt viszont mindenképpen mellé kell tenni, hogy mind Gelhardt, mind Roberts helyzetkihasználása hagy némi kivetnivalót maga után – xG alapján ugyanis fejenként 2-2 góllal adósak maradtak.

Egy másik hasznos mutató, amit a támadásépítéseknél érdemes még vizsgálni, az xT (várható veszély, expected threat): azt mutatja meg egy játékos pályán történt megmozdulásai (pl. passz, labdavezetés, cselezés stb.) révén milyen mértékben növeli a gólszerzés esélyét.

Ayling, Dallas, Raphinha a sorrend a képzeletbeli dobogón mérkőzésenkénti veszélyteremtésben és az is jól kirajzolódik, hogy melyik játékosok azok, akik a passzokkal (Ayling, Phillips, Dallas és Firpo – védekező poszton játszók) és kik, akik labdavezetésekkel (Harrison, Raphinha, James – támadó szekció) operálnak.

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy a szezon során hogyan alakultak a Leeds játékosainak játékpercei és a már előre beharangozott keretrotációt mennyire sikerült alkalmazni.

A teljes szezon során 29 játékos kapott szerepet és viszonylag kiegyensúlyozott a keret mind az életkort, mind a játékperceket nézve. A védelem a rutinosabb játékosokra (Dallas, Ayling, Llorente, Cooper és Koch) épült elsősorban, de a fiatalok (Struijk, Firpo) is sok játékperccel rendelkeznek.

Ha a szélső támadókat kivesszük a halmazból, akkor a középpálya tűnik a leginkább foghíjas csapategységnek. Klich és Forshaw már 30-on túl, Phillips az egyetlen, aki a legjobb korban (24-29 év között) van. A saját nevelésű Shackleton pedig a jövő reménysége.

A támadóknál Raphinha, Harrison és James kiemelkedik játékperc szempontból. Rajtuk kívül Rodrigo, aki a stabilitást jelenti. Gelhardt, Roberts és Greenwood pedig azok a feltörekvő fiatalok, akikre fokozatosan egyre nagyobb feladat hárulhat. Végül, de nem utolsósorban ott van még Bamford, aki ha a pályán tud lenni, akkor tőle várhatjuk a gólokat.

Szándékosan hagytam a végére Bamford-ot. Ugyanis egy fontos tényező maradt ki az eddigi részekből, ami nagyban befolyásolta a Leeds idei szereplését: a sérülések. A tavalyi sikeres bajnoki szereplése után angol válogatottba is bekerülő középcsatár szinte a teljes szezont kénytelen volt kihagyni a sérülései miatt (csak az első 5 fordulóban tudott mérkőzésen végig pályán lenni a 2021/2022-es szezonban). A támadósorból még Rodrigo is hiányzott 4 fordulóból egészségügyi problémák miatt, Roberts pedig az utolsó 11 mérkőzésre dőlt ki.

Elölről visszafelé haladva a középpályáról Forshaw ugyancsak az utolsó fordulók előtt szenvedett súlyos térdsérülést, 7 mérkőzést hagyott ki. A szezon másik legnagyobb hiányzója viszont minden bizonnyal Phillips, aki 2021. december és 2022. április között 15 mérkőzésen át nem volt bevethető.

Ami a védőket illeti, egyedül Diego Llorente nem maradt távol igazoltan sérülés miatt. Viszont sorrendben Koch 16, Cooper 15, Ayling 9, Firpo 7, Struijk 5, Dallas pedig 4 mérkőzésről hiányzott sérülés miatt. Ez pedig nagyon sok kiesés a kulcsembereket nézve, ami már a csapat teljesítményére is hatással volt.

Ha a szezont megpróbáljuk értékelni, akkor a Bielsa-t a szezon utolsó harmadára váltó Marsch alatt rövid idő alatt stabilizálódott a védelem. Továbbá minimálisan javult a helyzetkihasználás, valamint az ellenfeleknek kevesebb gólszerzési lehetősége volt. Marsch ilyen szempontból tűzoltóként helytállt, de véleményem szerint ez annak is köszönhető, hogy Phillips és a csapatkapitány Cooper a sérüléseik után vissza tudtak térni. Bielsa pedig olyan mértékű sérüléshullámmal került szembe, ami az állásába került. Ugyanis a sérülésekkel megtizedelt védelemből fakadó bizonytalanságokat az erősebb ellenfelek kíméletlenül kihasználták, a támadók pedig az idei szezon helyzetkihasználását minden bizonnyal mihamarabb szeretnék elfelejteni.

Ha pozitívumot akarok kiemelni, akkor habár az utolsó fordulókra kidőlt Dallas és a piros lap miatt eltiltott Ayling is nagy érvágást jelentett, de az utolsó mérkőzésen visszaadta a sors, amit egész szezon alatt elvett. A Brentford elleni drámai végjátékban az utolsó negyedórában már kettős emberelőnyben a 94. percben jött a győztes gól és ezáltal a bennmaradás a Premier League-ben.

Kérdés, hogy ha nem lesz ilyen sok sérülés és mind a védelem, mind a támadók hozzák a kötelezőt, akkor vissza tud-e kerülni a középmezőnybe a Leeds? Az már látszik, hogy nagy valószínűséggel a szezon legeredményesebb játékosát, Raphinha-t pótolni kell, ugyanis top csapatba vágyódik és a stabil angol válogatott Phillips Manchester City-be való eligazolása is érzékeny veszteség. Úgy tűnik, hogy Marsch marad és a keret mélyítésén, megerősítésén dolgozik. Izgalmakban biztosan nem lesz hiány az Elland Road-on a 2022/2023-as szezonban sem.

(Borítókép: www.tycsports.com )