A 2021-22-es kiírás rajtja előtt az egyes mérkőzések és sorozatok előrejelzésével foglalkozó FiveThirtyEight azt jósolta, hogy a 4. pozícióra a Manchester United a legesélyesebb. A papírforma viszont borult azáltal, hogy végül a Conte irányításával új erőre kapó Tottenham járt sikerrel. Az előző részben alaposan megvizsgáltuk, hogy mely játékosok emelkedtek ki csapatukból a támadójátékot tekintve, ezen cikk keretein belül pedig az együttesek védekezésének színvonalát próbáljuk meg értékelni különféle objektív statisztikai mutatók segítségével.

Kapott gólok, xGA, PSxG

Ha valaki pusztán a kapott gólok alapján szeretne véleményt formálni a szóban forgó klubok védekezésének minőségéről, akkor könnyen lehet, hogy tévútra fogják vinni a számok. E szerint a legnehezebben a Tottenham védelmét lehetett feltörni, mivel a liliomfehérek kapuját összességében 40-szer vették be az ellenfelek. Ehhez képest az Arsenal 48, a Manchester United pedig nem kevesebb, mint 57 (!) gólt kapott. Ez utóbbi egyébként történelmi mélység, mivel a Premier League-ben soha korábban nem bizonyult ilyen könnyedén átjárhatónak a Vörös Ördögök hátsó sora. Mindenképpen érdemes ugyanakkor árnyalni a képet, mivel ez az egy szám önmagában azért nem sok mindent árul el, kizárólag e mentén rangsorolni aligha lenne helyénvaló. Az ellenfelek által kidolgozott gólszerzési lehetőségek kvalitását figyelembe vevő xGA (expected goals allowed/engedett várható gólok) már jóval informatívabb, és valamennyivel komplexebb jelentéstartalommal bír. Ebből kiindulva megállapítható, hogy lényegében alig volt bármiféle különbség a két londoni rivális között, hiszen a Spurs 47,46-os, az Ágyúsok pedig 47,64-es xGA-t ’nyeltek be’. A mezőnyben a Brighton (47,41) produkált még nagyon hasonló számot, a Liverpool (35,02), a Chelsea (34,40) és a Manchester City (28,63) más szintet képviselt ebből a szempontból.

A United (57,76) ebben a rangsorban a 11. helyen tanyázik, és hát valljuk be, az sem fest túl jól, hogy az előbb említetteken túl még az Everton (57,48), a Brentford (52,41), az Aston Villa (52,02) és a Crystal Palace (48,04) is előrébb végzett innen nézve. Az, hogy Hugo Lloris-ék kevesebb gólt kaptak, mint amennyit a helyzetek minősége szerint várhattunk volna a történelmi minta alapján, az nagyban köszönhető az ellenfelek kapu előtti életlenségének. Míg az xG a helyzetek minőségét próbálja meg kvantifikálni, addig a post-shot expected goals (PSxG) csak a kaput ténylegesen eltaláló kísérletekkel foglalkozik, és azokat kumulálja. Ezt a mutatót szokás a lövések minőségének mérésére használni. Az MU ellen 62,65-ös PSxG-t hoztak össze az ellenlábasok, az Arsenal-nál alig tér el ez az érték (47,02) az xGA-tól, a Tottenham-el szemben viszont felettébb pazarlóak voltak, tudniillik mindössze 41,97-es PSxG-t realizáltak, ami megközelítőleg 5,5-el kevesebb az engedett várható gólok volumenénél.

Lövések és a kapusok teljesítménye

Az ellenfelek által kialakított helyzetek minőségének mélyreható áttekintése után helyezzük a fókuszt arra, hogy ezek a számok mégis mennyi lövésből jöttek össze. A legkevesebbszer Aaron Ramsdale portáját próbálták bevenni (összesen 402), ezek közül viszont csak 146 talált kaput, ami 36,1%-os ráta. A Spurs ellen 449, a United-dal szemben pedig 480 kísérlet született, de előbbinél mindössze 135, utóbbinál ugyanakkor 180 bizonyult pontosnak (30,1% vs 37,5%). Az ellenfelek egy lövésére vetített átlagos xG-je azt jelzi számunkra, hogy a legjobb nívójú helyzeteket a Vörös Ördögök (0,120) ellen dolgozták ki, bár az Ágyúsok (0,119) is nagyon hasonló minőségű kísérleteket engedtek. Conte rendkívül agresszív és szervezett csapat szintű védekezése abszolút eredményre vezetett, a 0,106-os xG/lövés liga szinten a legjobb mutató, és egyedül a Brighton (0,107) tudta megközelíteni ezt a szintet.

Feltétlenül érdemes néhány gondolat erejéig a kapusok teljesítményére külön is kitérni. David De Gea (3703) töltötte a legtöbb percet a pályán a 2021-22-es kiírás során, de Lloris (3698) és Ramsdale (3318) is bőven megkapta a lehetőséget a bizonyításra. A legtöbb kaput találó kísérlettel a spanyolnak (4,57/90 perc) kellett szembenéznie, a legkevesebbel a franciának (3,43), az angol pedig átlagosan 3,61 alkalommal volt tesztelve mérkőzésenként. A portások performanszának megvilágítása kapcsán nem maradhat ki a védési hatékonyság ráta sem, vagyis az, hogy a kaput találó lövések mekkora hányadát sikerült hárítani. Ebben a francia kapus (71,63%) tudja felmutatni a legjobb arányt, őt követi az angol (70,68%) és a spanyol (69,68%) hálóőr. A kapura érkező próbálkozások minőségét figyelembe vevő PSxG +/- indexben kimagaslóan az MU kapusa (+6,13) viszi a prímet, Lloris (+1,97) nagyjából 2 góltól mentette meg a csapatát, Ramsdale (+0,27) pedig hozta a tőle elvárhatót. A modern futball portásaival szemben már-már alapvető követelmény, hogy lábbal is magabiztosak legyenek, annak érdekében, hogy minél inkább támogatni tudják a labdakihozatalokat, plussz opciót jelentve a társak számára. A sikeres passzok hányadát tekintve Lloris (90%) az ász, utána következik a spanyol (86%), a legkevésbé pontos passzok (84%) pedig a fiatal angol nevéhez fűződnek.

A védekezést leíró csapat- és játékosszintű mutatók

Egyik csapat játékára sem jellemző, hogy olyan nagy mennyiségben kényszerülnének védekező párharcok megvívására. A Tottenham 90 percenként 63,84-et átlagol, az MU 60,39-et, az Ágyúsok pedig csupán 55,18-at, ami a Manchester City (49,32) után a 2. legkevesebb az egész mezőnyben. A védekező párharcok hatékonyságában a két londoni gárda között szinte alig mutatkozik különbség (Spurs: 59,9%; Arsenal: 59,8%), a Vörös Ördögök 58,1%-a ugyanakkor olyannyira rossz arány, hogy ennél csak az Aston Villa (58%) és a Burnley (57,3%) rendelkezik alacsonyabb rátával. Ha játékos szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor a liliomfehéreknél ebben a tekintetben a minimum 900 perccel rendelkezők sorában Davinson Sánchez (71,22%), Cristian Romero (68,84%) és Emerson Royal (65,52%) a legerősebb, Artetáéknál Rob Holding (78,57%), Gabriel (69,14%) illetve Ben White (68,11%), míg a United-nél Harry Maguire (71,33%), Raphaël Varane (66,09%) valamint Alex Telles (63,7%) tartoznak a legjobbak közé.

A három együttes közül mindegyikre igaz az a kijelentés, hogy egyik sem igazán erőlteti nagy volumenben a levegőben vívott párbajokat. A piros-fehérek 32,61 aerial duels-t átlagolnak 90 percenként, ami a 12. legtöbb csupán, de a Spurs (30,87) és a Manchester United (29,68) még ennél is kevesebbszer megy bele ilyen szituációba. A sikeresen abszolvált légi párbajok arányában viszont hatalmas a differencia, ugyanis míg az Ágyúsok 41,32%-kal a mezőny utolsó helyét foglalják el, addig az angol rekordbajnok 52,93%-kal a 2., a kék-fehérek 51,49%-kal pedig a 3. legeffektívebbek. Hiába magasabb nem is kevéssel Gabriel (190 cm) White-nál (182 cm), mégis az angol középhátvéd fejjátéka hatékonyabb (57,39% vs 53,13%) az Arsenal-nál. A United-nél mindkét belső védő jóval erősebb a játék ezen elemében (Varane: 69,77%; Maguire: 67,5%), a Tottenham-nél meg Ben Davies (60,16%), Eric Dier (59,35%) és Romero (58,43%) vezetik a rangsort.

Ahogy azt a City és a Liverpool kapcsán is megállapítottuk, úgy ezen három csapat esetében is igaz, hogy mivel a mérkőzéseik többségén ők irányítanak/dominálnak, így megelőző szerelésekből nem náluk találjuk a legmagasabb számokat. Az Arsenal 90 percenként 39,97 interception-t hajtott végre a 2021-22-es kiírás során, amiből Takehiro Tomiyasu (5,85) és Rob Holding (5,69) vállalt átlagban a legtöbbet. A Vörös Ördögök 41,18, a liliomfehérek 41,89 megelőző szereléssel operáltak, előbbinél Nemanja Matić (5,49), Fred (5,39) és Scott McTominay (5,16), utóbbinál Romero (5,32) valamint Pierre Højbjerg (5,12) tette be a legtöbb ilyen akciót a közösbe.

A támadások megakadályozásának egyik legjobb eszköze a labda visszaszerzése, különösen abban az esetben, ha az az ellenfél térfelére esik. A legtöbb recovery-t csapatszinten az MU (75,92) tudja felmutatni, de az Ágyúsok (74,34) sem sokkal maradnak azért el, a Spurs 71,08-as mutatója azonban a 3. legkevesebb. A legalább 900 perccel rendelkezők közül Holding (10,78), Maguire (10,97), Victor Lindelöf (10,67), Varane (10,32) Romero (11,99) és Sánchez (10,74) a királyok. Az ellenfél térfelén történő labdaszerzések kategóriájában Conte együttese volt messze a legpasszívabb (21,95), az MU (24,74) és az Arsenal (27,21) a középmezőnybe tartozik. Innen nézve a leghasznosabb Granit Xhaka (4,08), Albert Sambi Lokonga (3,76) és Thomas Partey (3,46) volt, a 20-szoros bajnoknál a Fred (4,31), McTominay (3,61) Luke Shaw (2,66) trió átlagolta a legtöbbet, míg a Spurs-nél a dán (3,84) mellett Oliver Skipp (3,4) és Rodrigo Bentancur (2,89) viszik a prímet.

A legkevesebb labdát a City (86,87) után az Ágyúsok (95,21) és a Tottenham (97,53) adta el, ez alapján a United (101,37) becsülte meg legkevésbé a játékszert. Amikor Arteta együttese elveszítette a labdát, akkor azt 33,5%-ban a saját térfélen tette meg, a manchesterieknél ez az arány 38,5%, a Spurs-nél pedig nem kevesebb, mint 42,3%. A legtöbb tisztázással (19,37) és blokkolt lövéssel (4,16) Dier-ék éltek, de az ellenük sikeresen véghezvitt cselek volumenében (11,37) is náluk találjuk a legmagasabb számot.

Összegzés

Az elemzés során megállapítottuk, miszerint a Tottenham nem csupán arra lehet büszke, hogy a versenytársakhoz képest ők kapták a legkevesebb gólt (40), hanem arra is, hogy az ellenfelek kísérleteinek átlagos minősége messze ellenük volt a legalacsonyabb (0,106-os xG/lövés). Azt vitán felül megköszönhetik az ellenfeleknek, hogy a 47,46-os xGA-val kifejezetten rosszul sáfárkodtak, ugyanakkor kár lenne elvitatni Lloris érdemeit is, aki nagyjából 2 góltól mentette meg csapatát a bajnokságban. A Manchester United drukkereit aligha vigasztalja, hogy a három együttes relációjában a levegőben vívott párbajokat tekintve a Maguire-Varane középső védő páros bizonyult a leghatékonyabbnak, az 57 kapott gól bizony abszolút mélypont, mivel a Vörös Ördögök a Premier League története során soha korábban nem kapituláltak ennyiszer. Egy biztos, De Gea-ra aligha lehet ráhúzni a vizes lepedőt, hiszen a spanyol ihletett formában védett, amit a +6,13-as PSxG mutatója tökéletesen reprezentál. Az Ágyúsok szurkolói talán csalódottak lehetnek, hogy végül 2 ponttal lemaradtak a Bajnokok Ligájában való indulást érő 4. helyről, de összességében mégis évről évre javuló tendenciát lehet felfedezni a klubnál, mivelhogy a szerzett pontokat tekintve ez volt Arteta legjobban sikerült idénye 69 egységgel. A védekezésen persze még kétségkívül van mit finomítani, de a hátsó sor gyakorlatilag minden alapköve kifejezetten fiatalnak számít, így maximálisan érthető az Ágyúsok optimizmusa a jövőbeli előrelépést illetően.

(Borítókép háttere: Wikipedia )