A valószínűségszámítással foglalkozó FiveThirtyEight nevű oldal a szezon rajtját megelőzően azt prognosztizálta, hogy várhatóan a Manchester City végez majd az élen, előreláthatólag a Liverpool fog befutni a 2. helyre, a dobogó legalsó fokára a Chelsea férhet fel, míg a 4. helyre a Manchester United a legesélyesebb. Az első három sorrendjét teljes mértékben el is találták, a Bajnokok Ligája indulást érő utolsó pozíció kapcsán viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból meglepetésnek lehettünk szemtanúi azáltal, hogy végül az Antonio Conte vezette Spurs ért révbe, 2 ponttal megelőzve a városi rivális Arsenal-t, és 13 ponttal maga mögött hagyva a kétségkívül szebb napokat is megélt Vörös Ördögöket. Két részes elemzésünk első fejezetében annak a megválaszolására teszünk kísérletet, hogy a különböző statisztikai mutatók és haladó paraméterek alapján az egyes csapatok miként teljesítettek egymáshoz viszonyítva a támadójátékot tekintve, míg a folytatásban a védekezés színvonalának értékeléséről lesz szó.

Lőtt gólok és azok csapaton belüli megoszlása

Ha az öngólokat kivesszük a számításból, akkor a három együttes relációjában a legtöbb gólt a Tottenham szerezte (63), az pedig elég sokat elmond az Arsenal (60) és a United (56) támadásaiban rejlő potenciálról, hogy ha nem is sokkal, de még a Leicester City (62) is több találatig jutott. A kidolgozott lehetőségekhez képest viszont egyedül a Vörös Ördögök lőtték felül a csapat szintű xG-t (+1,5), ugyanis mind a Spurs (-1,67), mind az Ágyúsok (-8,88) szurkolói joggal érezhették úgy, maradt még néhány találat a játékosaik lábában. Az ugyanakkor meglehetősen rosszul fest, hogy a 20-szoros angol bajnok a várható gólok mennyiségét (54,5) tekintve a Leeds United-del (55) és a West Ham United-del (58,06) szemben is alulmaradt, ami feltételezhetően nem túl gyakran esett meg ez idáig a PL történetében. A teljes csapat által produkált számok után nézzük is meg közelebbről, hogy mely játékosok bizonyultak pótolhatatlannak.

A Manchester United tavaly nyáron Cristiano Ronaldo leigazolásával feltehetően abban bízott, hogy a portugál világklasszissal a soraiban akár még a Premier League trófea megszerzése sem lehetetlen. CR7 azzal, hogy 15,69-es xG-re 18 gólt szerzett, maximálisan hozta azt, amiért szerződtették. Az más kérdés, hogy játékának vannak olyan aspektusai – védőmunka, nyomásgyakorlások száma és intenzitása –, amelyek a mindenkori csapata komoly célokért való küzdése esetén nem biztos, hogy beleférnek, de ezzel valószínűleg tisztában voltak Manchester-ben is. A United 56 bajnoki találatának tehát 32%-át szállította az ötszörös Aranylabdás, a második legeredményesebb házon belül a 10 gólt vállaló Bruno Fernandes lett, aki szintén jól sáfárkodott az előtte adandó helyzetek minőségét tekintve, ugyanis 8,76-os xG-ből hozta össze ezt a számot. A két luzitán együttvéve a Vörös Ördögök PL góljainak nem kevesebb, mint kereken 50%-áért felel, ami egy elképesztően magas arány és egyszersmind jól jelzi, hogy milyen szinten ki volt téve az együttes támadójátéka, vagy legalábbis a lehetőségek gólra váltása ennek a két játékosnak. Ha nekik nem ment a játék, akkor Mason Greenwood (5), Marcus Rashford (4), Fred (4) és Jadon Sancho (3) vállát nyomta a gólszerzés terhe, de ahogy az a számaikból is látszik, nem igazán szolgálták meg a beléjük fektetett bizalmat. Bár, ha onnan nézzük, hogy az említett 4 játékos aggregálva 11,54-es xG-re elegendő helyzetből 16 találatot ért el, akkor nem biztos, hogy olyan nagyon nagy szemrehányás érheti őket, arról nem is beszélve, hogy a brazilnak bizonyára nem ez lenne az elsődleges feladata egy ideálisan működő és jól funkcionáló csapatban.

Míg a MU-nál 5 játékos jutott el legalább 4 gólig a mögöttünk hagyott PL szezonban, addig az Arsenal esetében nyolcan is megugrották ezt a szintet, és összességében is megállja a helyét az a konklúzió, hogy jóval kiegyenlítettebb volt a találatok csapaton belüli megoszlása. Ha a helyzetbe kerülést vesszük alapul, akkor még drasztikusabb differencia mutatható ki, ugyanis a Vörös Ördögök-nél pusztán 3 olyan játékost találunk, akik minimum 4-es xG-vel bírtak az idény zárásakor, az Ágyúsoknál ez a szám 9. A legtöbb gólt Bukayo Saka (11), Emile Smith Rowe (10), Martin Ødegaard (7) és Gabriel Martinelli (6) szerezték, de Gabriel Magalhães-re (5) sem lehet panasz, ugyanis középhátvéd létére szépen kivette a részét a támadások/pontrúgások befejezésében. Négy játékost feltétlenül ki szeretnénk emelni, az egyik a még mindig csak 21 éves ESR, aki nagyjából 4,5-el lőtte túl a várható góljainak számát, ami noha bravúros teljesítmény, hosszú távon viszont egészen valószínű, hogy nem fogja tudni fenntartani ezt az arányt. Szintén jár a taps a szezon végén egyre több játéklehetőséghez jutó (és azóta a klubbal öt éves szerződést kötő) Eddie Nketiah-nak, akinek mindössze 948 perc elég volt ahhoz, hogy 5 gólig jusson. A minta persze elég kicsi, de ha jövőre is be tudna találni átlagban minden második találkozóján, akkor komoly dilemmát okozhatna majd Mikel Arteta-nak a támadósor megtervezésekor. A skála másik végén foglal helyet a télen a Barcelonához szerződő Pierre-Emerick Aubameyang és a nemrég a Lyon-hoz aláíró Alexandre Lacazette, ugyanis előbbi 3,95-tel, utóbbi pedig 4,79-el zörgette meg kevesebbszer az ellenfelek hálóját, mint ahányszor arra egy átlagos kvalitású top ligás támadó a történelmi minta alapján képes lett volna.

Ha a United esetében felmerült esetleges problémaként, hogy milyen eszméletlen arányban voltak ráutalva a két portugál támadó góljaira, akkor a Tottenham vonatkozásában hatványozottan igaz a kijelentés: a szóban forgó kiírás során a bajnokságban lőtt gólok 63,5%-át (!) vagy Szon Hung Min (23) vagy Harry Kane (17) jegyezte, vagyis ha az ő góljaikat nem számítjuk, akkor 0,61 találatot átlagoltak volna mérkőzésenként a többiek, ami egy borzalmasan alacsony szám. A dél-koreai minden túlzás nélkül eddigi pályafutása legtermékenyebb időszakán van túl, ugyanis sose vette még be karrierje során ennyiszer egy kiíráson belül az ellenfelek kapuját, a korábbi csúcs a 2020-21-es évadban elért 17 strigula volt, 10 előkészítéssel megfejelve. De ami egészen unikális az elmúlt hónapokban mutatott számait tekintve, az a helyzetei kihasználásának egészen könyörtelen rátája, lévén, hogy 8,62-vel szárnyalta túl az 14,38-as xG-jét. A támadójáték gördülékenyebbé tételében kulcsszerepet játszott a Juventus-tól elhozott Dejan Kulusevski is, aki a tavaszi félszezonban 5 gólt és 8 gólpasszt tett le az asztalra, ami felettébb impresszív bemutatkozásnak számít a világ talán legerősebb ligájában. Ha jövőre még merészebb álmokat szeretnének szövögetni a liliomfehérek, akkor bizony a többiektől jóval nagyobb hozzájárulásra lesz szükség az ellenfelek kapuja előtt, ugyanis egyrészt egy-egy nem várt sérülés sajnos bármikor bekövetkezhet, másrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy Szon mindig ilyen effektivitással fogja majd értékesíteni a próbálkozásait.

A legjobb előkészítők

A szerzett találatok száma és a helyzetek gólra történő konvertálásának az aránya mellett legalább olyan fontos megvizsgálni, hogy mely játékosok jeleskedtek a társak kiszolgálásában és az utolsó passzok kiosztásában. A Spurs-nél maradva a legtöbb várható gólpasszt természetesen Szon (8,56) és Kane (5,08) szorgoskodta össze, de a magasra tolt szárnyvédők támadásban betöltött kulcsfontosságú szerepét is kiválóan adják vissza a számok, ugyanis Sergio Reguilón (3,31) és Emerson Royal (2,95) is az öt legjobb előkészítő közé tartozik, legalábbis ami a szóban forgó mutatót illeti. Kulusevski 8 gólpassza 2,89-es xA-ból született, ugyanakkor azzal azért aligha lehet kalkulálni, hogy ez az arány a jövőben is így fog maradni. Lucas Moura 6 ízben készített elő Tottenham találatot, ami a negyedik legtöbb a csapaton belül. Az angol gólvágó (24) és a brazil támadó (18) után a legtöbb védelem mögé betett sikeres passz/kiugratás Pierre Højbjerg (17) nevéhez köthető, de Harry Winks (13) és Eric Dier (10) is hozzátette a magáét ezen a téren. A messze legtöbb sikeres kulcspasszt Kane (24) osztotta ki, de a már említett szárnyvédők és támadók egyaránt 10 fölé jutottak a teljes szezont tekintve, akárcsak az 1105 percet kapó Ryan Sessegnon (10).

A városi rivális Arsenal-nál a kreativitásért főként Saka, Ødegaard és Martinelli felelt, akik nem csak az asszisztokat tekintve (7, 4, 6), de az xA (6,89; 5,79; 4,48), és a kulcspasszok (20, 19, 16) alapján is kiemelkedtek az együttesből. A norvég karmester nyugodtan mondhatjuk, hogy a támadások alfája és omegája volt a 2021-22-es idényben, ugyanis 18 kiugratása a legtöbb, míg 19 kulcspassza a 2. legtöbb házon belül. Előbbi kategóriában egyébként Granit Xhaka (14) lóg még ki felfelé, aki azért 8 key pass-t is fel tud mutatni, Lacazette-tel egyetemben.

A Vörös Ördögöknél csupán három játékos alakított ki minimum három gólra elegendő helyzetet azok minősége alapján. Sancho 3,2 xA-val, 3 assziszttal és 16 kulcspasszal abszolválta a szezont, amik a konkurens csapatokban elit számokat produkáló játékosokkal összevetve nem számítanak kimondottan parádés mutatóknak, ugyanakkor azt lehet mondani, hogy még így is a United legkreatívabb támadói közé tartozott a 85 millió euróért érkező, 22 éves angol szélső. Luke Shaw 3,66-nyi várható gólpasszánál csak Fernandes (7,67) teremtett több lehetőséget a csapattársaknak, aki döbbenetes, hogy mennyire más színvonalon futballozott, mint a többiek. A portugál virtuóz 33 kiugratása háromszor (!) több, mint amennyivel az utána következő Diogo Dalot (11) rendelkezik, de a 31 kulcspasszt, amit kiosztott, szintén senki nem tudta megközelíteni. Ha tehát a luzitán éppen gyengébb napot fogott ki, vagy egyszerűen csak alaposan kivetette az ellenfél a játékból, akkor nem ritkán nagyon komoly űr keletkezett a United támadásainak felépítésében és az utolsó átadások sikeres kivitelezésében.

További fontos mutatók

S végül, de nem utolsó sorban azokat a lényeges statisztikai indexeket tekintenénk át, amelyek által mélyebb betekintést kaphatunk arra vonatkozólag, hogy mely játékosok nyújtottak extrát a támadások megkomponálása során. A Vörös Ördögöknél a kulcspasszokon és a kiugratásokon túl a progresszív passzokban (297) és a támadóharmadba kiosztott átadásokban (185) is Fernandes az abszolút király, de előbbiben Harry Maguire (232), utóbbiban pedig Fred (161) sem vallott szégyent. Az ellenfél térfelén végrehajtott labdaszerzésekben a portugál (97) és a brazil (104) mellett Scott McTominay (103) is ragyogóan muzsikált, az ellenfél tizenhatosán belüli érintésekben Ronaldo (150) bizonyult a legjobbnak, míg a progresszív futásokban Sancho (124) jeleskedett a leginkább.

Az Ágyúsoknál a legtöbb progresszív passzt Gabriel (248), White (242) és Xhaka (222) osztotta ki, de a támadóharmadba is ők jutatták el leggyakrabban a játékszert, Thomas Partey-val (160) egyetemben. Az ellenfél térfelén a svájci 114, a norvég középpályás 110 recovery-t gyűjtött össze a szezonban, a büntetőterületen belüli érintésekben (194 vs 101) valamint a progresszív futásokban (134 vs 69) pedig jellemzően Saka, valamint Martinelli remekelt.

A Spurs játékosai közül a progresszív passzokat (306, 279, 247) és a támadóharmadba kiosztott átadásokat (290, 140, 147) tekintve is a Højbjerg, Dier, Ben Davies trió emelkedett ki. A dán középpályás szerezte vissza messze a legtöbb labdát az ellenfél térfelén (147), miközben a legmagasabb érintésszámot Kane (149) és Szon (132) hozták össze az ellenlábasok tizenhatosán belül. Ha a progresszív futások volumenét tekintjük, akkor a dél-koreai támadónak (81) és a walesi szárnyvédőnek (67) jár ki a legnagyobb dicséret.

Ha haladó statisztikai mutatókról van szó, akkor aligha lehet kihagyni az értékelésből az Expected Threat, vagyis a „várható veszély” modellt, amely azt számszerűsíti, hogy az egyes játékosok a különböző megmozdulásaik – vagy úgy is mondhatjuk, hogy a labda A pontból B pontba történő eljuttatása – által milyen mértékben növelik a csapatuk gólszerzési esélyeit. Minden típusú akciót figyelembe véve az Ágyúsok keretéből a teljes 2021-22-es szezont nézve a legnagyobb veszélyt Saka (8,7), ESR (8,3) és Ødegaard (7,3) teremtette. A Manchester United-nél csak Fernandes (9,2) érte el az 5-ös határt, őt Fred (4,3) és Sancho (3,6) követi, míg a Tottenham-nél Szon (12,3) megmozdulásaiban volt a legtöbb veszély, megelőzve Højbjerg-et (4,4), Kulusevski-t (4,0) és Kane-t (4,0). Ha pedig csak a passzokat számítjuk, akkor a liliomfehéreknél a dán (3,8) mellett Dier (3,6) és Davies (2,7), a MU-nál Fernandes (4,0), Alex Telles (2,6) és Dalot (2,2), az Arsenal-nál pedig Xhaka (3,4), Cédric Soares (2,7) és a White-Gabriel duó (2,4) állnak az élen a kumulált xT mutatóban.

Összegzés

A csapatok támadójátékának elemzése során átfogó képet kaphattunk arról, hogy az egyes szerepkörökben mely játékosok nyújtottak olyan extrát, ami alapjaiban határozta meg az adott együttes eredményességét. A Manchester United-nél minden harmadik bajnoki gólt Ronaldo szerezte, a Tottenham-nél a Szon-Kane duó (23+17) szállította a PL találatok majdnem 2/3-át, míg az Ágyúsoknál csak Saka (11) és ESR (10) jutott el két számjegyig a gólok volumenét tekintve, viszont a többi támadó szellemű játékosra is bőven lehetett számítani a támadások befejezése kapcsán. Az előkészítésekben és a labda veszélyes pozíciókba történő eljuttatásában a Spurs-nél az előbbi két klasszison túl Højbjerg-et és a Kulusevski-t emeltük ki, az Arsenal-nál a fiatal angol szélső mellett Ødegaard és Martinelli lógtak ki egyértelműen felfelé, a Vörös Ördögök elsőszámú karmestere pedig ismét az a Fernandes volt, aki minden túlzás nélkül gyakorlatilag egy személyben felelt a progresszivitásért és a helyzetek kialakításáért.

(Borítókép: www.sportsmintmedia.com )